Százharminc éves a franciák háromszáz méteres zászlórúdja
Szenvedélyes viták közepette kezdték el építeni az Eiffel-tornyot, amelyet végül két év alatt sikerült „tető alá hozni”. A monumentális létesítmény sokáig a világ legmagasabb építménye volt, elképesztő számok és adatok, valamint fantasztikus anekdoták kapcsolódnak hozzá.
Alig hogy elkezdődött 1887 júliusában az Eiffel-torony elemeinek összeszerelése, néhány nappal később Franciaországban már szenvedélyes vita alakult ki a felállításáról: az ellentábor azt hangoztatta, hogy a gigantikus építmény „megbecsteleníti Párizst”. A tornyot az 1889-es párizsi világkiállításra tervezte Gustave Eiffel mérnök irodája.
„Egy gépkonstruktőr pénzhajhász képzelete”
A „megbecstelenítő” ellen olyan neves személyiségek emelték fel szavukat, mint Guy de Maupassant író vagy Charles Gounod zeneszerző. Közös cikkükben a Le Temps című tekintélyes lapban a következő szavakkal ostorozták a város vezetését: „Vajon Párizs szövetkezik-e egy gépkonstruktőr pénzhajhász képzeletével, amely arra irányul, hogy jóvátehetetlenül elcsúfítsa és megbecstelenítse a várost ezzel a felesleges és szörnyűséges Eiffel-toronnyal?”
Egy anekdota szerint Maupassant a torony elkészülte után minden nap annak vendéglőjében ebédelt – azért, mert szavai szerint ez volt az egyetlen hely Párizsban, ahonnan nem látszott az építmény…
Sem Párizs, sem a „gépkonstruktőr” nem ijedt meg a kirohanástól. Ötven mérnök és rajzoló dolgozott a terveken, több mint száz munkás gyártotta le a torony 18 ezer különböző alkatrészét, majd kétszázötven munkás, akiket „az ég ácsainak” neveztek – szerelte össze az építményt. Hogy tovább soroljuk az elképesztő számokat: 7300 tonna a vasszerkezet, 10 100 tonna a teljes építmény súlya, két és fél millió csavart használtak fel hozzá, 18 038 vas szerkezeti elemet építettek be, és a 312 méter a torony magassága. És a legfontosabb, hogy egyetlen halálos baleset sem történt az építkezés során.
A munka 2 évig, 2 hónapig és 2 napig tartott, 7,5 millió frankba került, ez volt az első olyan építkezés, amelynek minden fázisát végigfényképezték. A torony négy pilonon (támasztószerkezeten) nyugszik, amelyek mindegyike saját alaptestében van kihorgonyozva, a lábak közti 76 méter fesztávú boltíveknek csak esztétikai szerepük van.
Méretes zászlórúd
Mielőtt – éppen 130 éve, 1889. május 6-án – megnyitották volna az Eiffel-tornyot, Gustave Eiffel gyalog mászott fel az elkészült torony harmadik emeletére felvezető 1710 lépcsőn, és kibontotta a francia trikolórt, míg odalent 21 ágyúlövés dördült el. A tervező ezután elkérte egy, a ceremónián megjelent hölgy legyezőjét, és ezt írta rá: „A francia zászló az egyedüli, amelynek 300 méteres rúdja van.”
Az 1889-ben felavatott Eiffel-torony négy évtizeden át a világ legmagasabb építménye maradt, egészen a New York-i Chrysler-palota elkészültéig, 1929-ig.
Elismert „öreg hölgy”
A kezdeti támadásokat általános elismerés váltotta fel. A világkiállítás több mint 32 millió látogatója közül 1 968 287-en keresték fel a tornyot. A felavatás évében számtalan neves személyiség volt az Eiffel-torony látogatója, köztük Sarah Bernhardt, a kor nagy tragikája, Thomas Edison, a feltaláló, aki fonográfjának egy példányával ajándékozta meg az alkotót, és Buffalo Bill, a hírneves cowboy is, nagy kalapjában.
Még Charles Gounod sem tudott ellenállni a kihívásnak, hogy felmásszon az általa oly hevesen támadott toronyba. Gustave Eiffel Edisonnal együtt látta vendégül, ebédet adott tiszteletükre, majd aláíratta velük a menükártyát.
Az „öreg hölgy” – ahogy a párizsiak becézik ma Eiffel mérnök alkotását – azóta is a francia főváros büszkesége és világszerte legismertebb nevezetessége. A tornyot eredetileg csak húsz évre engedélyezték, jövőjét csak az garantálta, hogy 1906-ban rádióadót szereltek a tetejére, később tévéműsorokat is sugároztak innen.
A torony Párizs szimbóluma, és egy 2012-es felmérés szerint Európa leglátogatottabb műemléke. Évente mintegy nyolcmillió turista keresi fel, a számítások szerint 435 milliárd eurót ér.
Nem is (csak) Eiffel tervezte
Eiffel német származású, jómódú dijoni családban született 1832-ben. Diplomájának megszerzése után vasszerkezetekre, főleg hidakra szakosodott. Egyike volt azoknak, akik a nehéz és kevéssé rugalmas öntöttvas elemek helyett jóval teherbíróbb, hengerelt acélból készült, szegecselt térbeli rácsos szerkezetekkel dolgoztak, a hídépítésben is az elsők között alkalmazott sűrített levegős keszonokat.
Ő tervezte a New York-i Szabadság-szobor tartószerkezetét, a Panama-csatorna számos hídját és zsilipjét. Magyarországon a budapesti Nyugati pályaudvar, a Margit híd és a szegedi Tisza-híd vasszerkezeti tervei kerültek ki az Eiffel-irodából.
Az 1889-es párizsi világkiállításra két év alatt felépített Eiffel-tornyot – a közhittel ellentétben – azonban valójában nem kizárólag ő, hanem inkább cégének egyik építésze, a svájci Maurice Koechlin tervezte. Párizs városa hétszáz ajánlat közül választotta tervezőirodájukat.
Gustave Eiffel 91 évesen, állítólag Beethoven V. szimfóniájának hallgatása közben hunyt el. Arcképe és a nevét viselő torony 1996-tól az euró bevezetéséig a 200 frankos bankjegyet díszítette.
